Ha Magyarországon találomra kiválasztott emberektől megkérdeznénk az utcán, hogy mit tudnak Dél-Afrikáról, jó eséllyel valami olyasmi lenne a válasz, hogy az biztos valami nagyon messzi, kicsi, elmaradott és jelentéktelen ország. Ez azonban csak részben igaz - a nagyon messzi például stimmel belőle. Közben itt van ez az állam, ami tizenháromszor akkora, mint Magyarország, három fővárosa van, és 55 millióan lakják. Méghozzá a legkülönfélébb népek, ahol pedig ennyi fura szerzet él, ott fura jelenségekből sincs hiány. Ezekből következik most néhány!
Nincs földszint!
Ez nem valami hülye metafora, szó szerint kell érteni: az épületekben az emeletek számozása a földszinten egyessel kezdődik. Ha tehát valaki a negyediken lakik, valójában a harmadikra kell felmennie. Ez amúgy azért jó, mert így eggyel könnyebb sokemeletes házat építeni!
Nincs áfás számla
Ha áfás számlát kérsz, hülyének néznek. Vagy csak simán értetlenül bámulnak rád. Nem létezik a számlának az a formája az üzletekben és a szolgáltatószektorban, mint Magyarországon, azaz egy olyan verzió, ahol civil vásárlóként céges adatokra (vagy akár saját névre) vásárolhatsz dolgokat. Kizárólag a hagyományos tax invoice-ot ismerik, ami alapesetben - azaz amikor nem eleve cégek között zajlik a tranzakció - nem tartalmaz semmilyen infót a vásárlóról. :(
Minden bankjegyen Nelson Mandela szerepel
Itt nem lehetne "Ki szerepel az ötszázason?"-típusú klasszikus kvízkérdéssel próbálkozni, két okból sem - egyrészt randból a kétszázas a legnagyobb címlet, másrészt minden egyes bankjegyen Nelson Mandela van. A bankók másik oldalán pedig a "big five", azaz az öt nagyvad egyike szerepel. Ebből ki lehet találni, hogy összesen ötféle bankjegy van forgalomban, tízestől a kétszázasig.
Nem mindenki rajong Nelson Mandeláért
A 2013-ban elhunyt Mandelának, a 250 másik elismerés mellett Nobel-békedíjjal kitüntetett apartheid-ellenes aktivistának és a Dél-Afrikai Köztársaság első fekete elnökének óriási a kultusza az országban. Imádnak dolgokat elnevezni róla, és rányomni a képét mindenre, meg szobrokat állítani neki. Ugyanakkor akadnak azért olyanok is, akik érdemei mellett nem feledkeznek meg arról, hogy Mandela sem volt földre szállt angyal, és kritikusan tekintenek egyes lépéseire vagy épp azok hiányára. Az apartheid felszámolását hosszas tárgyalások előzték meg és kísérték, és hogy pontosan milyen egyezségek születtek a háttérben, máig nem tudja senki. Az viszont kétségtelen, hogy az új rendszerben sem sikerült felszámolni a korrupciót, a hatalommal való visszaélés mindennapos rendszerét, ami gyakorlatilag teljesen átszövi az országot. Azt is sokan a szemére vetik Mandelának, hogy kormányzata semmit nem tett az AIDS terjedésének megakadályozásáért, a társadalom pedig más formában ugyan, de épp olyan megosztott maradt, mint előtte.
A korrupció amúgy teljesen mindennapos dolog. A kollégámat például leintették a rendőrök gyorshajtásért, és kapásból le akarták tartóztatni. Aztán kiderült, hogy más módja is van annak, hogy elintézzék a dolgot. 1500 randról indult az alkudozás (azaz körülbelül 30 ezer forintról), végül 700-at kellett kicsengetnie, hogy elengedjék. Mondanom sem kell, hogy semmiféle papírt nem kapott a büntetésről, minden a rendőr zsebében landolt.
Bűnözés és fegyvermánia
A Dél-Afrikai Köztársaságban borzalmasak a bűnözési statisztikák. Rengeteg a gyilkosság, melyek közt nem ritka a gyűlöletbűncselekmény. Nem csak a fehérek és feketék közti ellentét miatt, idegengyűlölet is akad bőven - rengeteg például az illegális bevándorló a környező országokból, legtöbbjük pedig feketemunkásként dolgozik. Aki pedig sehogy sem talál munkát, legyen akár dél-afrikai, akár külföldi - az előbb-utóbb bűnözésre adja a fejét. Az egyik népszerű illegális tevékenység például az orvvadászat. A különböző vadrezervátumoknak nagyon sok gondot okoznak az állatokat gátlástalanul legyilkoló vadorzók, akik mindig újabb és újabb trükkökkel próbálkoznak. Van, hogy befizetnek egy szafarira, felmérik a terepet, aztán az éjszaka leple alatt visszatérnek, például hogy megöljenek egy orrszarvút a szarváért. Ahol keselyűket is tartanak, ott a dolgozók általában azt figyelik, hol kezdenek el körözni a dögevők, ott ugyanis jó eséllyel elejtették valamelyik állatot.
Amúgy sem valami nehéz fegyverhez jutni, és még egy sima plázában is felirat hirdeti, hogy nem mehetsz be lőfegyverrel. Az egyik helyi kolléga pedig azt mesélte, hogy nem ritka, hogy az utak mentén elhelyezett sebességmérő kamerákat egyszerűen kilövik a feldühödött farmerek, ha kiszúrják őket.
Amikor hideg van, a kurvák tüzet raknak az út mentén
Erről nem tudok képet mutatni, mert autóból nem lehet rendesen fotózni az elsuhanó látványosságokat, úgyhogy el kell hinnetek bemondásra, hogy amint visszaesik a hőmérséklet, az utak mentén strázsáló lányok egyből tüzet raknak, és annál melegszenek, miközben kuncsaftra várnak. Az időjárás ugyanis nem feltétlenül olyan itt, mint amilyennek általában Afrikát képzeljük, sokkal közelebb van az Európában megszokott viszonyokhoz, mint gondolnánk. Körülbelül olyan meleg van napközben, mint Magyarországon július-augusztus környékén. Ami furcsa, az a nagy hőmérsékletkülönbség nappal és éjszaka közt: hat körül lemegy a nap, és legalább tíz fokot zuhan a hőmérséklet, szóval a rövidnadrág-pólóról át kell állni pulóverre és hosszúnadrágra. Ugyanez történik esős időben: nagyon nagyot esik a hőmérséklet, és tényleg alaposan fel kell öltözni, hogy ne fázzon az ember. A kurvaság azonban együtt jár a kevés ruha viselésével, úgyhogy nem marad más, mint a tábortűz!
Zacskóban nevelt banán
Szintén az időjárásra vezethető vissza egy másik furcsa jelenség. A banánültetvények elég érdekes látványt nyújtanak, a fákról ugyanis nagy nejlon zsákok lógnak. Mint megtudtam, ezeket azért húzzák rá a nagy banánfürtökre, hogy mindig melege legyen a gyümölcsnek, és átvészelje a hidegebb időszakokat is. Mondjuk logikus, de akkor is nagyon furcsa látvány.
Kannás helyett dobozos bor
Bár Dél-Afrika híres kitűnő borairól (amelyekről valószínűleg külön poszt is lesz majd), itt is bőven van igény olcsó lőrére nagy kiszerelésben, úgyhogy a boltok polcai roskadoznak a dobozos boroktól. De szó szerint:
Nekem a személyes kedvencem az a bor, amit gyakorlatilag tejes dobozban árusítanak:
Speciális kézfogás
Nem csak a Brooklyn-ban játszódó filmekben köszöntik egymást a feketék speckó kézfogásokkal, Dél-Afrikában is külön kultúrája van az ilyen típusú üdvözlésnek. A hétköznapi kézfogás három fázisból áll. Mutatom:
Ez csak néhány volt az érdekes megfigyelések közül, de még rengeteg dologról lehetne írni Dél-Afrika kapcsán. Eleve 11 hivatalos nyelv van, és akkor még nem is számoltunk a több tucat egyéb, nem hivatalos nyelvjárással. Így aztán simán előfordulhat, hogy két dél-afrikai állampolgár találkozik, mégsem értenek szót egymással. Attól ugyanis, hogy valaki dél-afrikai, az identitása még nagyon sokféle lehet. Az egyik helyi kollégám angol dél-afrikainak mondja magát, a másik afrikaans-nak, mert az az anyanyelve, a feketék meg mindenféle törzsek leszármazottai (pl. zuluk, szvázik, stb...). Szóval semmi csodálkoznivaló nincs azon, ha ők meg azt mondanák, ha Magyarországról kérdezik őket, hogy az biztos valami nagyon messzi, kicsi, elmaradott és jelentéktelen ország. Részben igazuk is lenne - a kicsi például mindenképp stimmel majd.
