"Maradványok nem maradnak. Az már egy maradt valami..."
Ezt a fölöttébb elmés magyarázatot Dani mondta anno a kóterban, miközben törit tanult. Ma ilyen maradt valamiket, konkrétan úszó valamiket fogok mutogatni, útjára bocsájtva hajótörténeti sorozatunkat.
A Viking-múzeummal kezdjük - az itt látható viking hajók közül ez volt a legidősebb:
Elég megviseltnek tűnik, de voltak jóval épebb darabok is:
A méretét összehasonlíthatjátok az enyémmel:
Ilyen szép cirkoványos dolgok vannak rájuk vésve, ha megvizsgáljuk közelebbről:
Eredetileg egyébként valahogy úgy nézett ki, mint a címlapképen, mikor előásták a régészek:
De volt benn néhány régi szekér is, mit ne mondjak, sokat elpepecselhettek a faragványokkal:
AMi egyébként az egyéb használati tárgyaikra is jellemző, mármint ez a fajta megmunkáltság:
De ha azt hiszitek, ezek a legrégebbi úszó izék a viking történelemből, akkor tévedtek. Mutatom Norvégia legidősebb hajóroncsát, egy 2200 éves fadarabot:
De ugorjunk egyet az időben, méghozzá a 19. századba, amikor már igazán impozáns úszó bigyókat építettek.
Ez itt a Fram, amit sarkköri expedíciókhoz terveztek és építettewk 1893-ban:
Igen, a hajó köré felhúztak egy múzeumot. A terv az volt, hogy egy expedíció keretében hagyják, hogy az egész belefagyjon a jégbe, aztán elsodródnak vele az Északi Sarkra. No, ebből nem lett semmi, de így is ez a fából épült hajók közül az, amelyik a legmesszebbre jutott.
Egy sarkköri expedíció még ma is oltári szívás, nem a 19. század végén. Nem csoda, hogy Fridtjof Nansen és csapata vitt magával némi szeszt az útra:
Az ellátmány kaja szempontjából is prémium volt, gusztusos, füsttel tartósított halakat zabálhatott a legénység egész úton:
A felszerelés is kényelmes volt, ez például egy korabeli búvárszerkó surranója:
És mindeközben még kedves állatokkal is lehetett találkozni, például ilyen tekintélyes méretű agyarral megáldott rozmárokkal:
