Miután anno megvettük a jegyeket a kis körutazásunkra, kiderült, hogy ún. take away examünk lesz, pont mikor ott leszünk Bergenben. Ez olyan, mint az elvitelre kért kínai kaja: felteszik a kérdéseket online, oszt neked meg kell válaszolni három nap alatt kérdésenként két oldalban. Aztán ott volt még a nehezítő körülmény, hogy Esztivel, aki hazament OTDK-zni, és csak itt csatlakozott hozzánk, találkoznunk kellett a városban 23:00 körül. Aztán még el kellett keverednünk a szállásadónkhoz, aki valahol a külvárosban lakott, ami nem volt egy sétagalopp.

Általános tapasztalatom, hogy a buszsofőrök mindig segítenek Norvégiában, kivéve, ha maguk sem tudják a megállók nevét a járaton, amelyet vezetnek. Ugyanis pontosan ez történt: mondom neki, hol akarok leszállni, szólna-e, ha ott vagyunk, erre azt válaszolja, hogy persze, csak tudná, melyik az, de ő csak vezet, oszt megáll, mikor valaki jelez. Azért kikövetkeztette, kettővel később szólt is, úgyhogy éjfél körül oda is értünk a szállásunkra.

Másnap megnéztük a könyvtárat, mert ott van net, szabad géphasználat, meg persze fertelmes ízű kávé három koronáért. Letudtuk a vizsgát, aztán elmentünk várost nézni.

Ezután következtek az izgalmak: mivel a négy napból csak kettőre tudtak minket hostolni (imádom a magyarul ragozott angol szavakat), ezért a maradék két napra reménytelenség elé néztünk, mert ugye az official szállás az rohadt drága, és baromi sok sört lehet venni az árán, és különben is, ki mondhatja el, hogy csövezett Bergenben, hat fokban? 

Senki, én sem... Ugyanis megmenekültünk... Éppen ott ültünk Zsanettal egy bájos kis tó partján, lassan kezdtünk kifutni a sörből, és azon tanakodtunk, hogy hova menjünk megpusztulni éjszakára. Vannak például nagyon hangulatos kis faházak, amik ilyen autentikus régi épületek akarnak lenni, és nem túl magas a kerítés, aztán meg ott vannak a norvég börtönök, állítólag nagyon kényelmesek, a rendőrök pedig tisztelettudóak.

Szóval ahogy épp ezen morfondíroztunk, Zsanett pedig a 7elevenből csórt tejport ette a tenyeréből, egyszer csak megállt előttünk egy eléggé betépett srác, hogy hallott minket beszélgetni, és kiszúrta a nyelvünk alapján, hogy ez bizony kelet-európa lesz. Ő lengyel volt, és megengedte, hogy nála aludjunk, nagyon laza volt. Megmutatta a pöpec éjszakai életet a városban, kaptunk ingyen piát is, mert Jakub (a lengyel) ismerte a tulajt.