Ez egy hegy Osloban, ahova szépen fel lehet cammogni a metróval (amely metró annál is inkább érdekes, mert csak a közvetlen városcentrumban közlekedik a föld alatt, mindenhol másutt nyílt pályán halad, így például a hegyre kapaszkodás közben látott táj kész csoda). Az utolsó megálló 435 méter magasan van, innen indulnak sípályák, szánkópályák (ez pl. hat megállóval lejjebb ér véget, szal el lehet képzelni, hogy nem két méter hosszú), továbbá túraútvonalak is, amelyeket majd végig fogok koslatni a későbbiekben.

Egyelőre csak a közvetlen környéken néztünk körül, illetve beültünk egy vendégházba egy kávéra, ami annál is inkább hangulatos, mert a rusztikus kialakítású helyiségből rálátni egész Oslora, amint az a képekből látszik is (ld. lejjebb). Sőt, ahogy például az ember leszáll a metróról, kapásból ez a kép fogadja:

 Íme, a kávézó/étterem a csúcson. 1891-ben alapították.

Itt a bizonyíték, hogy én is ott voltam.

 Itt meg a három pappa ugyanott.