Manilában kipróbáltam az egyik legnépszerűbb filippínó csemegét, az isaw-ot, ami nem más, mint grillezett csirkebél! Szörnyen hangzik, de nagyon jó!

Maniláról röviden

A Fülöp-szigetek fővárosában csak átutazóban jártam, mindössze egy éjszakát töltöttem ott, de annyi időm azért volt, hogy benézzek kicsit a belvárosba és beüljek kajálni egy jót a kollégáimmal. Összességében azonban Manila egy meglehetősen nyomasztó hely. 

Érkezés Manilába

Étkezés Manilába'

Hogy miért? Először is mert egy zsúfolt hangyaboly. Nem a jó értelemben vett pezsgés, hanem a bosszantó nyüzsgés jellemzi. Agglomerációval együtt vagy 15-16 millió ember tapos egymás lábán egész nap, mindezt a fullasztó dögmelegben. A város egyes részei közt óriási a kontraszt: a belvárosban zsírúj felhőkarcolók és a turistákra optimalizált sétálóutcák és bevásárlóközpontok vannak (például a fölöttébb frappáns Market Market nevű negyed), ezt a szűk területet pedig tengerként folyja körbe az egyforma házak, a zsúfolt favellák és a tömbházak sora.

Jellemző, hogy míg a Fülöp-szigeteken általában minden baromi olcsó (összehasonlításképp: a sör 300 forint, egy doboz cigi 350 körül van), addig a belvárosi boltokban 50 ezer forintnak megfelelő összegnél kezdődnek a napszemüvegek. A város építészetileg halálosan unalmas, mégis folyamatos építkezésben vannak. Egyre-másra húzzák fel az épületeket és bővítik a belvárost, és valamiért rendkívüli vonzódást éreznek a felüljárók iránt. Egész Manila egy nagy felüljáró-rengeteg, amelyben rémálom a közlekedés: nem elég, hogy minden teljesen egyforma mindenhol, a vezetési morál is a béka segge alatt van. A sávok nagyjából csak jelzésértékűek, és ahogy ebben a bejegyzésben is írtam, állandóan megy a dudálás. Az étterembe menet a taxisunk konkrétan végig dühöngött, és időnként bemutatott a szembejövőknek.

Egyvalamiért mégis érdemes volt Manilába jönni, ez pedig a kaja. Rövid séta után ugyanis beültünk egy étterembe, ahol módszeresen végigrendeltük az étlapot. Nagy társasággal voltunk, az volt a terv, hogy minél több dolgot megkóstoljunk. A legbizarrabb cuccot persze én szúrtam ki, és bár váltig állítottam, hogy csirkebélből van, nem hittek nekem mindaddig, amíg a pincér maga el nem mondta. Ettünk amúgy egy csomó tengeri herkentyűt, meg például ropogós disznófület, de az este legemlékezetesebb fogása mégis az isaw lett.

Mi az az isaw?

Főtt, grillezett csirkebél, melyet leggyakrabban ecettel tálalnak. Ez az egyik legnépszerűbb gyors utcai kaja az országban, ami azt jelenti, hogy nagyon sok csirkebél fogy, hangozzék ez bármilyen furcsán is. Ha most összefutott a szádban a nyál, és máris szeretnéd érezni a friss, forró csirkebél ízét, semmi gond, mondom is, hogyan készül!

Hozzávalók:

 

Fél pohár ecet

2 kanál bors

2 kanál só

4-5 darab babérlevél

És természetesen sok csirkebél!

 Az alaposan megtisztított csirkebelet előfőzzük, a vízhez pedig hozzáadjuk a sót, borsot, és a babérlevelet. A víz ne forrjon, épp csak bugyogjon egy picit. Ha a bél megpuhult, leforrázzuk, felvágjuk 15-20 cm-es darabokra és nyársra tűzzük. Valahogy így:

Ezután szósszal borítjuk az egészet. Ez olaj, szójaszósz és banánketchup keverékéből készül, ízlés szerint. Aztán már nincs más dolgunk, mint meggrillezni az egészet, és ecettel megzabálni!

Ugyanezt csinálják egyébként disznóbéllel is, de ahhoz sajnos nem volt szerencsém...

Banánketchup

 

Ez is furcsán hangzik, mégis egész ehető. A filippínó konyha alapvetően mindent édesen készít, legyen szó húsról, halról vagy zöldségekről. A banánketchup is ennek jegyében született és lett a fülöp-szigeteki konyha egyik alapeleme. Alapvetően banánt turmixolnak össze hagymával, paradicsommal és fűszerekkel - az egész leginkább a chutney-ra hasonlít. 

A vacsora végére majdnem mindent elpusztítottunk és olyan ütemben rendeltük a söröket, hogy a tulaj fényképezni kezdte a pusztítást, amit véghezvittünk. Hamarosan ellátogatok egy kis halászfalu, Paniman éttermébe, remélem az is hasonlóan fasza lesz, ha bejön, majd megírom! Addig is egyetek csirkebelet!