A filippínóknak nem kell a pompa. Van itt minden, a zacskóban árult kólától a viadalokra tenyésztett kakasokig!
Pár napja bejártam Caramoan-t, ami egy kis település az azonos nevű félsziget egyik csücskében. Nehéz eldönteni, hogy városnak vagy falunak kellene inkább nevezni, de ha Répcelak vagy Lengyeltóti város lehet Magyarországon, akkor ez simán egy város. A falvak amúgy is nehezen behatárolható dolgok: Nagától a Caramoanba induló hajóig egy órát zötykölődtem egy kisbuszban, amelyben baromi nehéz volt elférni és véres foltok tarkították a hátsó ülést, és közben végig házak álltak az út mentén, mintha egy óriási községen haladnánk keresztül.
Hol sűrűbben, hol ritkábban, de az egész terület lakott volt. Caramoan környékén már nem végig húzódnak a helyiek viskói az út mentén - az ember kigurul a városból, majd öt perc múlva néhány házba botlik, aztán megint semmi, aztán a semmi közepén legelő bivalyok, aztán megint néhány ház, parabolákkal.
De most maradjunk inkább Caramoannál. A főutcán nagyon sok kis bolt van, és bár elenyésző számban látni fehéreket, a helyiek azért jól láthatóan hozzászoktak a turistákhoz. A gyerekek persze megbámulják az embert, sőt, olyan is volt, aki odajött, és megszólított, természetesen angolul, ami itt hivatalos nyelv.
A városnak nagyon sajátságos hangulata van, kicsit úgy érzi az ember, Dél-Amerikában van, annyi a színes ház, és Jézus is ott figyel mindenhol.
Az egyetlen hivatalos látnivaló egy templom, ahol hétköznap is van forgalom, tekintve, hogy nagyon vallásosak az emberek.
De ahogy az lenni szokott, a nem hivatalos látnivalók sokkal izgalmasabbak. Ezek voltak a legérdekesebb megfigyeléseim:
Karaokemánia
A filippínók megőrülnek a karaoke műfajáért, és ez egészen furcsa jelenségekhez vezet, például hogy random boltok sarkában van karaokegép mikrofonnal, és spontán el lehet kezdeni énekelni a nap bármely szakában. Nagyon szeretik a zenét, és a legérdekesebb, hogy nagy piaca van az írott cédéknek. Ezek rendszerint tematikus válogatások, fekete-fehér nyomtatott borítóval, én is vettem kettőt véletlenszerűen, szürreális házibulihoz még jól jöhet.
Kóla elvitelre, cigaretta szálanként
Sok boltban lehet üdítőt venni elvitelre, ami azt jelenti, hogy a kívánt mennyiséget kitöltik egy zacskóba, és adnak hozzá egy szívószálat. Hasonlóan furcsa szokás, hogy sok helyen árulnak cigit szálanként, ami összességében drágább, mint venni egy doboz cigit egyben, úgyhogy teljesen érthetetlen szokás.
Rajongás a kakasokért
A kakasviadaloknak óriási hagyománya van errefelé. Rengeteg udvaron látni kifejezetten erre a célra tartott kakasokat. Onnan lehet őket megismerni, hogy ki vannak kötve.
Ez itt egy komplett kakasfarm, kakaslakosztályokkal (azok a kis kerek izék):
Nem sikerült kiderítenem, mikor van kakasviadal, pedig elmennék egyre, csak úgy kíváncsiságból, de ha nem jön össze, akkor sincs semmi baj, ugyanis meg lehet venni Blu-ray kiadásban is, szóval az ember akár otthon is nézheti, ha lemaradt.
Füst mindenütt
A szúnyogok ellen a legjobb természetes védekezési mód a füst, ezért az udvarokon és a város határában szinte mindig égetnek valamit, amitől enyhe füstszag leng be mindent.
Háború a drog ellen
Duterte trónra lépése beiktatása óta szenvedélyesen üldözi a drogosokat, már egy spangliért is börtön jár, kereskedelmi mennyiségekért pedig az életével is fizethet az ember. De ha ez sem rettentene el valakit, ki is írják sok helyen, több nyelven.
És most következzen még néhány random életkép:
Ez a helyi egyetem épülete.
Nyomatják a melókát az arcok.
Kívánatos dolgok a piacon.
A pusztító hőség hazájában ha van jeged, te vagy az isten!
Ja, és árulnak Rubik-kockát!
