1. Tuk-tuk

Motor, melyet megtoldottak egy fedett vázzal, így aztán több embert is el lehet vele szállítani. A motor egyébként is roppant népszerű errefelé, vidéken legalábbis jóval többet látni belőle, mint autóból. Gyakorlatilag a tuk-tuk a helyi taxi, fillérekért elvisznek vele bárhova, csak le kell őket inteni.

Tuning tuk-tuk.

Alapvetően nem tűnik egy masszív szerkezetnek, a vele való utazás ennek megfelelően elég rázós, de nagyon jól bírja a strapát. Négy utas fér el rajta cuccokkal együtt, legalábbis mi így döngettünk vele, de a filippínók simán felzsúfolják rá az egész családot, ha látogatóba kell menni a nagyihoz.

2. Jeepney

A jeepney az amerikai hadsereg öröksége még a II. Világháború idejéből. Eredetileg csapatszállító járművek voltak, ma népszerű tömegközlekedési eszközök, gyakorlatilag buszként funkcionálnak. Általában rájuk van írva, hova mennek, az ember simán felpattanhat bárhol, ha pont arra van dolga, útközben meg előreadja a pénzt a sofőrnek. A legjobb az bennük, hogy egyáltalán nem uniformizáltak, rendszerint nagyon színesek, és össze-vissza vannak pingálva.

Szakszerű jeepneytankolás.

A legtöbbnek nincs rendes műszerfala, néha a visszapillantó tükör és az index is hiányzik, de Jézus majdnem mindig szériatartozék.

A váltók elképesztően recsegnek, na nem mintha gyakran használnák őket, mert száguldásra nem igazán alkalmas a cucc. Magasabb fokozaton úgy bőg a motor, mint valami vacak helikopter rotorja. Az utastérben európaiként könnyen beveri a fejét az ember, az izzadságtól üléshez tapadó bőr jelenségét pedig egy nejlonbevonattal igyekeznek megelőzni.

3. Banka

A leggyakoribb hajótípus. Mivel a Fülöp-szigeteken a tengerpart rendszerint sekély, ezért nem célszerű tőkesúlyt rakni a hajókra, helyette oldalról támasztják ki őket. Valahogy így:

Egészen elképesztő távolságokat képesek megtenni egészen kicsi példányokkal is.

+1 Bármilyen repülő, amit a Philippine Airlines működtet

Ez a kakukktojás, ugyanis a helyi légitársaság nem menő, sokkal inkább bizarr és megbízhatatlan. A belföldi járatok kicsi, légcsavaros gépek, egy átlagos fapados repülőnél is kisebbek, és ha nincs elég utas, egyszerűen nem indítják el őket. Mondjuk néha akkor sem, ha történetesen van. Sőt, olyan is előfordult, hogy egyszerűen közölték, hogy nincs annyi hely a gépen, ahány jegyet eladtak, úgyhogy valaki most egyszerűen nem utazik. A bőröndöket nem címkézik fel semmilyen módon, úgyhogy kész csoda, ha visszakapod az utazás végén. A nagai repülőtéren nagyon komolyan veszik a biztonságot: miután átvilágították az embert a beléptetőkapunál, kinyitják az épület összes ajtaját, boldog-boldogtalan ki-be járkál a csipogó kapukon cigizni, vásárolni, meg amit csak akar. Mindezt a manilai terrortámadás napján. Mondanám, hogy az egyszeri utazó kerülje a Philippine Airlines járatait, csakhogy minden más közlekedési mód baromi lassú, én egyszer hat és fél óra alatt tettem meg 135 kilométert busz+hajó+busz kombinációval, és egyáltalán nem volt kellemes.