A mai nagy falat lesz: a komplett Karl Johans Gate, azaz Olso főutcája, mely nevét az alapítóról kapta. Az út a központi pályaudvartól egészen a királyi palotáig terpeszkedik, tele van szecessziós épületekkel (imádom ezt a szót, és csak használni akartam valahol), szuvenír meg ruházati boltokkal, amolyan helyi Váci utca, meg greenpeaces/krishnás fickókkal, akik hülye szórólapokat osztogatnak, meg gagyi nyakláncokat árulnak.

A tüntetés is itt volt, amiről az első bejegyzésben írtam, ott lent, kb. a közepe táján.

Ez itt pl. a régi bazilika. Vicces, mert hátul van benne kávézó, meg mindenféle bolt. 

Ez itt a Nemzeti Színház épülete. Ez meg pl. a Jogi Fakultás épülete, azt hiszem, ez az Osloi Egyetem legrégebbi épületkomplexuma, mely kissé hajaz a mi Nemzeti Múzeumunkra:

Ezek meg random épületek, amelyekről fogalmam sincs mik:

Ez meg a Parlament (Stortinget):

Ez itt a királyi palota szemből. Ilyen kőracú őrők vannak a bejáratnál, akiknek az arcizmait éveken át edzik kitartó és fáradtságos munkával, hogy kibírják a vicceskedvű koreai túristák rohamát:

Mai virtuális idegenvezetésünket az ellenoldali képpel zárom, amelyet a már emlegetett Karl Johans impozáns lovasszobrának tövéből lehet látni, meg nyilván a királyi palota ablakaiból is, de oda ugye a kőarcú őrök miatt nincs szabad bejárás. 

A mai történelmi pillanat osloi napjaim sorában, ugyanis mióta itt rontom a levegőt, ma ettem először főzeléket, Zsanettnek köszönhetően, akinek innen is áldás, békesség, meg respekt. Este 2001: Űrodüsszeia az egyetem egyik csodás vetítőjében, ami annál is inkább homéroszi vállalkozás, mert Attila hozza a filmet, ő és a pontosság/emlékezet azonban nincsenek túl jóban (ezt csak azért említem meg, hogy lássátok, nem vagyok egyedül).