Minekutána a tegnapi este elég jól sikerült, és a fél folyosónak sikerült okádásig innia magát (olyan volt, mintha otthon lennék, különös tekintettel a házikolbászra és a törkölypálinkára), a mai lusta másnapon két South Park rész között felhasználom az időt arra, hogy hozzájáruljak kulturális ismereteitek bővítéséhez. Az alábbi, fölöttébb frappáns képen összehasonlíthatjátok Svédországot Norvégiával, Ausztráliát meg Finnországgal. Utóbbi ilyen belső poén a cégnél, az Architecture in Helsinki ugyanis egy sztem egész vicces zenekar Ausztráliából, és az albiban régen szoktunk rajta mulatni.

Terveztem, hogy majd írok ide mindenféle helyi zenékről, mert ugye norvégiában sem mindenki metálban utazik (bár igaz, Csihar Attila szép sikereket ért el a Mayhem-el). Az első áldozat azonban rögtön rendhagyó lesz - a múltkor volt némi communication breakdown, és az Amatorenben nem az Easy Tiger játszott, hanem egy bizonyos Piraya Tank, akik a beszámolók alapján részegebbek voltak a közönségnél, és helyből Slashnek és/vagy Kurt Cobainnnek képzelték magukat, be is borult az énekes a dobok közé, ami egyébként jó zene mellett megbocsájtható tett, pláne hogy voltak, akik sokkal rosszabb dolgokat is csináltak színpadon (remélem mindenki vágja G.G. Allin-t).

Érzek némi disszonanciát az általam látogatott programok tematikájában: szerdán zombifilm, csütörtökön pedig kisujjunkat eltartva hallgatjuk Krysztof Penderecki műveit a Norvég Zeneművészeti Főiskolán.