A Fülöp-szigeteken majdnem olyan gyakori vendég a földrengés, mint az eső. Tavaly megúsztam, idén viszont nem volt ekkora szerencsém: épp a faházamban álltam, amikor remegni kezdett az egész hóbelebanc. Utánanéztem, mi a hivatalos itiner erre az esetre, és nagyon furcsa dolgokra bukkantam.

A Fülöp-szigetek az ún. Tűzgyűrű mentén helyezkedik el - ez a Csendes-óceánt körülölelő régió egy csomó szunnyadó és működő vulkánnak ad otthont. Ennek hatására a térségben folyton remeg a föld, kisebb-nagyobb erővel. De tényleg, a Philippine National Seismic Network statisztikája alapján ma eddig (délután négy van itt helyi idő szerint) 7, tegnap 27, tegnapelőtt pedig 26 földrengés volt a szigetországban. Azt persze ne felejtsük el, hogy a Fülöp-szigetek területét tekintve több, mint háromszor akkora, mint Magyarország, és rendesen eloszlik rajta ez a sok földrengés, úgyhogy simán el lehet lenni hónapokig úgy, hogy ebből semmit nem érzékel az ember. Ráadásul ezek legtöbbje még a 3-as erősséget sem éri el. Május 6-án viszont volt egy 6.1-es földrengés a caramoani régióban. Na, ezt éltem át én!

A földrengés epicentruma a tenger alatt volt, de a szárazföldön is rendesen lehetett érezni. Mindössze pár másodpercig tartott, de jobb is így, tekintve, hogy a lakóházam egy egyszerű faépítmény, ami egy domboldalon áll, nem túl vaskos betonlábakon. Íme:

Épp zuhanyzáshoz készülődtem, amikor rázkódni kezdett a zuhanykabin, majd az egész ház. Ott álltam meztelenül, kezemben az épp levetett alsónadrágommal, és arra gondoltam, hogy ha most rámomlik ez az egész tákolmány, akkor így fognak megtalálni, és szánalmas látványt fogok nyújtani. Aztán mire kimenekülhettem volna, már véget is ért az egész. 

Végülis elgondolkodtam, hogy vajon mi lehet a helyes teendő ilyen esetben, és utánanéztem, mi a hivatalos útmutató a földrengésekkel kapcsolatban. Azt hinné az ember, hogy van erre valami nagyon konkrét, összetett eljárás, de a valóság sokkal profánabb:

a hivatalos ajánlat, hogy ki kell menni az épületekből az utcára, leguggolni, és a fejünk fölé tartani valami lapos tárgyat, például egy könyvet.

Szóval az official álláspont tényleg az, hogy a fej fölé tartott könyv, mappa, vagy bármi minimalizálja leghatékonyabban a sérülés esélyét. Van erre egy országos program is, melynek keretében gyakorlatokat tartanak az intézményekben. Ilyen alkalmakkor születnek ezek a szürreális fotók, amik aztán a #bidaanghanda hashtag alatt terjednek a neten. Ez a program neve, és kb. annyit tesz, hogy "a hős mindig készen áll", vagy valami ilyesmi.

Arról nem szól a fáma, hogy melyik könyvek nyújtják a legjobb védelmet, az ismeretterjesztő enciklopédiák vagy a francia új regény legjelesebb képviselői, mindenesetre mostantól mindig tartok magamnál egy random kötetet. Mondjuk jobban belegondolva, ha így találnak rám, az sem sokkal jobb, mintha meztelenül feküdnék a romok alatt az alsógatyámat markolva.