Eljött a National Holiday, ami azt jelenti, hogy egész Norvégia mulat, ünneplik az alkotmányt, meg hogy itt a tavasz! Ezért is késtem a beígért stavangeri élménybeszámolóval...
Stavangerben egy tipikus viking-vágású fickónál szálltunk meg, aki úgy nézett ki, mint egy nagyszakállú kertitörpe meg Forrest Gump keveréke (utóbbi akkor, amikor fut), és kertészkedéssel foglalkozott. Magyarázott valamit arról, hogy szigorúan ásás nélkül csinál mindent, mert az roppant környezetbarát, de nem igazán értettem, ez miért jó, mindenesetre az otthonában még a mosogatószer is kizárólag természetes alapanyagokból készült, meg mindig kaptuk király zöldségeket a vacsorához. A bodzaszörpről azt hitte, hogy teljesen lenyűgöz vele minket, mert azt feltételezte, hogy sosem hallottunk erről a cuccról, haha.
Stavangerben tudatosult bennem, hogy vélhetően a norvégok létesítik a világ legértelmetlenebb múzeumait, úgymint
- útmúzeum (igen, utak),
- halkonzerv-múzeum (jól hallottátok/olvastátok),
- benzin-múzeum,
ez utóbbin még mindig nem tettem túl magam, no nem mintha hajlandó lettem volna fizetni érte, de a gondolat maga nagyon megindított, legalább mint a bergeni lepra-múzeum.
Láttunk még eladó fahajót:
meg értelmetlen lépcsőt:
Voltunk hegyet mászni, egy Preikestolen nevű helyre gyalogoltunk felfele 3 km-t.
Ehhez nem árt tudni, hogy nekem brutális tériszonyom van, odafent kb. úgy remegtem mint a kocsonya, de sebaj, szép képek készültek.
Miközben szívinfarktus-közeli állapotban gyalogoltam felfele, a közeli laktanya kiskatonái nevetve futottak el mellettem - ők ugyanis naponta egyszer felfutnak a fjord fölé kinyúló sziklára, ahol felüléseket csinálnak a szakadék felett.